Mikor bőrödön a szerelempárlat
rezdülő gyöngyként kicsapódott,
s nem tudtam, hogy még újra várlak,
vagy lezárunk egy kedves epizódot,
akkor a világ már bizonytalan volt,
bőrödről a gyöngyöt lesöpörte,
minden közös tervet elnapolt,
s a jövőképet tisztára törölte.
Mert megértettük, ez már búcsúzás,
a test s a lélek más utakra tér,
de még utolszor jött egy lángolás,
milyen még nem volt, ami sokat ér,
egy végső kohó égette belénk,
hogy kihűlt láva van csupán a szívben,
hogy nincs köztünk már sem bűn, sem erény,
s az utak tovább futnak, de más íven.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Bonifert Ádám