Háború, h?ség hömpölyög bennem,
torpanásra vágyom – dajkaszóra.
Csigolyákat csörget, úgy fegyelmez
az érzékek dárdás dáridója.
Tisztán kellene élni, egyszer?n,
kinek vesztenivalója sincsen.
Bennem is töpreng egy emberarcú,
es?ütött, hétköznapi isten.
A t?n?dések magtalanságán
ülnek komor, novemberi felh?k.
E vérszín, ringó ringben-bilincsben
így vagyok igaz-zokogó feln?tt.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.26. @ 07:31 :: Csillag Tamás