Nap: 2011.12.11.

  Karácsonyillúzió                Hiába! Új kor, új imák, új isteneknek kijáró áhítat, új Izsák, Ábel, új néma áldozat, hatalomharc, új ütközet, új, hegyre görgetett adóság-köteg,   megváltható pénzen-hatalom, ingerl? szócsata, kivagyiság, míg fenn mámor, nyugalom, sztárság, új csillagraj- szemét [… Tovább]

A sötétség útra kélt,pincébe nézett bede elzavarták.Hol az árván maradtgyertya már csak aprókatharapdál, s nyögve nyelia töménységet,ott már halálos gyomorrontásminden egyes falat,mert nemcsak az éhségvégezhet az emberrel. Ajtó csapódik,megremeg az eresz,a mesterséges összetételátengedi a fájdalmasköt?dés könnycseppjét. Szobába lép az este,olvasólámpa [… Tovább]

  tengap rengett a föld tegnap inogtak a falak tegnap éjszaka volt tegnap nem láttalak iszonyú csend volt és iszonyú béke végig a híd alatt mászott utánam fülembe susogta vége vége vége tegnap egyszerre minden összedőlt híd tetők hajók mocskos [… Tovább]

Aztán felöltöd az élet teljes színét: a gyermeki sárgára vörösl? kamaszt, barnálló feln?ttet némi kevert zölddel, majd a bölcsesség bíborára feketét; pedig tudod: mögötte alapja tiszta kék lett, kifejezhetetlen, mégis kék lett.    És minden színt megadsz a végtelen víznek [… Tovább]

  …nem szabad elaludni… gyanús az átalvó vállra-bukó fej elernyedt izom az altató-dalból remegő sötét s a vak is aki így lát hófehér árnyakat buja feketéket s fenn az égen szende püspöklilát és gyanús a Nap ahogy hajlik teste íve [… Tovább]

    Kérünk, Várakozásunk Fénye, Vezess ösvényeden, Hogy megtisztulásunk méltó legyen! Engedd kusza létünkben rend fogantatását, Lazuljon a torkunkat fojtó kötelék, Újuljon, mit eddig rozsda mart kevélyen, Oldozd fel dermedt szívünk melegét. Gyógyítsd sebeit gyötrött világunknak, Hullasd mezőinkre áldásod kegyét, [… Tovább]

Tömbháznyi gyufásskatulyába zár az isten, ólmos minden munkanap. Egyszer? vagyok, szótlan és szikár, Ábelek között a legkáinabb.   Átsüt rajtam – rendezetlen ingen, az én b?nöm más: se szent, se tiltott. Bár lehetne megtorpanni csendben, s csodálni egy beteg rozmaringot. [… Tovább]

  Sokáig ült a szívemen  átok ajkam ráncaira települt a csend fagyott könnyzacskók  duzzadtak  mélyen árkolt szemem alatt vászonálmok gyűrődtek  idebent   vastag rácsokkal körbevert  tegnapokon mégis  átbújt   a  fény színekbe fonódott a remény hitem   kővé keményedett        aztán [… Tovább]

      Megindultak a felhők, ezek a vágtázó lovak, lassan elhagyják a völgyet, égkarámokat keresve  délre tart a mén, mögöttem kiscsikó, közel, már  azt hinném, enyém. Sörényét rázva dobbant egy  nagyot, szót szólok: Legyen ma áldott jó napod!  Perc [… Tovább]

mielőtt felkeltem, azt hittem a hajnal mindig lágy tavasz szagot áraszt. most viszont fémszagot hoz a szél, vért szül az éj. vörös az ég.   kértem, jöjj tisztíts meg, korán mámora: kávé és benzingőz, cigarettafüst karika keskeny napfénysávban;   felhúzós játékok munkába [… Tovább]

*   Minden alapja, s napja, lapja, ez útnak, könyvbe lehet könnyezni.   Írva, sírva, a padokra örömöm töröm.   Halld a természet zaját, baját, a fák sóhaját, hangjegyek kusza moraja, robaja.   Isten mozdulatra teremtett, engemet.   A nőt, [… Tovább]

a gondolatot markolom (Marthi Anna egy szavára rezonálva) szóleped?kön h?l? kézzel a gondolatot markolom álmatlanul ájulok hiányodon amikor késve kisiklik az éjjel lábam olykor ablakon kívül végel a fal mer? felfestett oltalom s felfeslett a vágy kiolthatom miel?tt bel?lem a [… Tovább]