Kőmüves Klára : Serdülő

 

 

 

Megindultak a felhők, ezek a vágtázó lovak,

lassan elhagyják a völgyet, égkarámokat keresve 

délre tart a mén, mögöttem kiscsikó, közel, már 

azt hinném, enyém. Sörényét rázva dobbant egy 

nagyot, szót szólok: Legyen ma áldott jó napod! 

Perc hátán még pillanat se ül, a kiscsikó a rétbe 

elvegyül. Ajkaim között kesernyés fűszál bólogat, 

már régi drog, nálunk ez nem múló divat. Fiamra 

gondolok, ki tízhez még közel, nem értem mért 

közölte: van magánügyem. Hónapja tán, elmondta, 

ő bizony vagány, egy szőke kislány gyakran erre jár. 

A múltkor megkérdezte, merre van Tibó, engem 

meg elhagytak a mondatok, bennem maradt a szó.

 

 

 

– Semmi újság, mégis meglepő;

  voltam egyszer én is serdülő. –

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 605 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))