Vers

Mellszemű

a címet Radnai Pistától loptam   Kibont az éj. Sötét repkény közt leled a holdat. Földút ölében mégy, kettévált combú fák közt bozont s kopár bozót, görbe ágak, sötétbe font selyem. Mellszemű dombon holdsugár csorog, pehelyfüvek az ég csillagaiba kapaszkodnak. [… Tovább]

Vers

Csendvilla

  Elviselni a csendet. Amikor már lélekben sincs senki veled. Sorsuk tovább szalad, míg tiéd sántán, magát vonszolva halad. Lomha párhuzamos, sose ér hozzá semmihez, csak utat keres a csendek között. Süket csend. Béke csend. Csendbéke, egyedülcsend. Fontolt csend. Magánycsend. [… Tovább]

Vers

Új év

Új év szépsége kísért és sarkal szüntelen, ahogy elképzelem a még meg se születőt, bár hajnalom, delem elmúlt felettem s az alkony közelít, mégis várom őt s hiszem, ha fogytán is a lencse s a virsli rövidebb -vele eszem- nem [… Tovább]

Paródia

Belbecs

      Meglódult az idő. A tervezett induláshoz képest, két órával később eredtek útnak. A fiúnak feltűnt, hogy barátait, puttony méretű hátizsákok cibálják vállból gerincferdülőbe. Még Margit is, akivel hetek óta csak fonódott és szövődött kapcsolatuk, cudarul felmálházta magát. [… Tovább]

Paródia

TÚL

(valójában nem is paródia)   hamar „túlvagyunk”: fény, szív és szivárvány, belső hang, titok, égi rend és vágyak, tíz, tisztaság meg harc – mind egy kupacban utazónak hátán – mint a múlt a zsák – és szája szólni kezd, és [… Tovább]

Kisregény

Sasok földje I. fejezet

1944. június 16.   Kegyetlenül záporzott az es?. Szokatlan gyorsasággal csapott le és megiramodó, gyors szemei megtáltosodott tücskökként pattogtak a felhevült talajon. A vakító, mediterrán napfény gondosan beburkolódzott a s?r? fellegek mögé és az egész tájat egy errefelé igen szokatlan [… Tovább]

Elbeszélés

Gyere velem 2

A gerinc tövéb?l ered a Tatros folyó, itt ugyan még csak patak, de a völgy végére a sok oldalvölgyb?l lefutó sok-sok patak által felduzzadva már zúgó, hömpölyg? folyó. Ennyi forrást, vízeret, patakot még sehol nem láttam ekkora területen belül. Ha [… Tovább]

Vers

Haragvó affinitás

          Mikor felsírsz, könnyeid áztat el  lelkem mélyén szipogva felzokogsz, dörömbölsz, hogy vegyelek észre, nem én vagyok, hanem te, aki bennem lázad s tépi feszülő szegycsontom tartó pilléreit. Ellenem. Kiterítem száradni lelked lelkem kötelére s engedem, [… Tovább]

Vers

Árnyak, színek, vonások

Ez nem a más, csak egy másik – Kánaán-közeli világ –  ahogy a zöldet barnával húzod, s megnyitod rostok éltének kapuját.   Foltokba rejlőn tárul színek zenéje, s világképed fakó árnyak tüntetik ecsetvonásod nyomát, a mélyre karcoló elsőt, majd a [… Tovább]

Novella

Formák, színek, változások

Hűséges társuk volt, a család jelentős pillanatainak csöndes résztvevője — nélkülözhetetlen, meghatározó alakja. Kis bűntudattal, mindig praktikus okok miatt váltak meg tőle. Életük egy-egy fordulópontján egyszerűen lecserélték…*     Némelyiket elajándékozták, az egyik kedveset pedig lent hagyták a tanyán, ahol [… Tovább]

Élménybeszámoló

Isten és a kiskutya

A kiskutya magányosan állt a forgalmas út közepén. Az autók százzal cikáztak körülötte. Szomorúan nézett, mélységes bánat ült kis pofácskáján. Nemrég még volt gazdija, de mivel a kutyus nem bírta az egész napos bezártságban mindig visszatartani az ingert, és néha [… Tovább]

Vers

Én

…vagyok újra nap szilánkja űrben kongó fázó láng itt van Ady nagy talánya földre dobva messze vágyva kihült göröngy lett csupán mert mar a szó s mar hiánya mert mar a mosoly hazugsága mar a csend s mar fala s [… Tovább]

Vers

eSKá

  átállítottam jó színesre  a témát és a hátteret milyen jó volna régi korokban mondhatnám most  hófehér a papír előttem serceg a lúdtoll  kanyarodik minden S és mily cirkalmas a K  s talán lefoglalna  e szépség nem ily ijedt  és [… Tovább]

Humor

Repül?vel oda vissza

Az év végéhez közeledve, egyik humoros írásom Repül?vel oda, vissza        Az id?sebbek is alig emlékeznek azokra az id?kre amikor Debrecen és Budapest között menetrendszer? légi közlekedés, vagyis igazi repül?járat volt.   A repül?vel való utazás az u. n. [… Tovább]