Nap: 2011.12.04.

bújnék karodbamint hegyhez a völgyeörömöt ragyognékfényl? szemeidbe ?si nagy titkokatsuttognék füledbehangodat hallvasímulnék remegve b?röm selyme érintene rádsóhajokkal terhesforró éjszakát zuhannék veledszakadék mélyébemajd repülnénk együttfel a fellegekbe bújnék – és bújok isnincsen hatalomami visszatarthat“hozzádutamon”

  A házsorok közébe grund került; nem értettük hogy’, de lényeg: ott volt – nyári futball, fels?bb részén hinta, télire szánkózók ugratója.   Adta háború – s a béke végzett vele hatvannyolc-kilenc körül – falak, kapuk, hívócseng?k és távnyitás; de [… Tovább]

a tér görbül? fondorlat ismeretlen álvilágban vonat dohog zakatolok szívemben üll? s kalapácsok szárazvirágú véredények szerte elágazó vágyak csokrai a vak reménynek arcomtól arcodig a gondolat mit markolok kezed fogom élni akarok élni jogon a tér görbül? fondorlat a megszokás [… Tovább]

  birtokba veszem a szemhatárt kerítés melyből a végtelent kizártad emberi mértékben rejlő szárny-adás de hogyan hallod meg ami fontos fókuszáló kispárna-elmére lehajtod fejed ideér sugallatok hintaján a nap alkony-úton szálló tekintetében pőre kígyó kúszás rozsdás zárban a horizont kulcsa [… Tovább]

    nem sejthettük hogy jön s így lesz nekünk reményteleneknek sorsfordulat a nap a szobor látta titkunkat majd a képek a falon jávor pál úgy mosolygott mint soha azelőtt pedig ő tudott már én is tudom milyen mikor leereszkedik [… Tovább]

A meztelen fák hazáig követnek.Távolodsz t?lem. Távol tartalak.Vasnak ízét érzem, kedvét köveknek, tegnapi h?jét h?lt parazsaknak.Valami messze városokba vágynék,hol egész lehetek, egész a szándék,hogy magamból kitagadhassalak.   Minden lugasodat bejártam, tudtam,tán poklok voltak, nem ima-oltár.Végül eltévedtem e lugasokban,mert kerestelek, de [… Tovább]

  A rímfaragásba vetett hitem múló pillanat, reménytelen küzdelmeim a szivacs-merev sors ellen feladom. Szívós szanzavérák sora vezet a poézis grandiózus palotájába, néha ott lakom, virágkoszorú is jut olykor fejemre. Azt képzelem, talán költ? vagyok, elhiszem,  ambróziát adok, hogy a [… Tovább]

*     Hapci…   szívom vissza nedvem, – adottságát arányában – bár úriember nem teszi ezt,   (csak ha biztos magányában)   Brrr- psssz,   bizsergő utcák merev tartása, itt meztelen nők járnak, ki úriember, nem hírverő,   (húz-nyom, [… Tovább]

Kih?lt, egy szívemetmáig ?rz? mosolyés sápadt valómbanegymagamba lettem. Kopár opál a fény,besz?r?d? sikoly,fájó fémpengésselterül szét felettem. Leraktam terhemet,pedig de édes volt,ölelt engem szépen,azt hittem, hogy dalolt. Mutogasson vissza,szertefoszlott bájjal,tegnapomat látva,t?n?ben a sok jaj. Legyen szép a röpte!Az, hogy elsöpörtegyvalamit, zörg?n,lelkemben [… Tovább]

Rebegj imát, engesztelőt, S kedves láncait levetve, Végre végleg engedd el őt!   Menj, törött tölgyön találjon  Makkot mókusod!   Lódulj, kihűlt vulkán  Kráterében csiholj tüzet!  Eredj, sírd tele a könnyek  Kiszáradt, sós tavát!  De vigyázz!  A hideg HoldÖled öblébe ül,  [… Tovább]

Fotó: Fotóház – Kodak D76       Halló…   …Itt állok a Kálvintól két percre, hideg van, fázik a kezem és nagyon elálmosodtam. Jó volna lepihenni most, nem kívánkozom a pubba, inkább forraltborozni kéne nálad, a teraszon plédbe burkolózva [… Tovább]

*       1. Ouverture   Ironikusan könnyű csak megjegyezni, hogy az egyik vers mitől különb a másiknál, vagy egy jellem szikárabb-e, ha naponta apró puzzle darabokká aprítják, majd illesztgetik 3 D-ben, esetleg program híján csak úgy a síkban [… Tovább]