Sarkon fordul hajnalra az álom,
fehér leplet tereget dombháton,
fényl? szemmel lessük lépteit,
vajon kikt?l neszez, zörren itt,
no meg amott, kopár bokor ága?
Erre surran – piros puttonyába’
bízvást lelhetsz minden földi jót
kisvasutat, banánt mogyorót –
ki lehet az, kitaláltad végre?
Télapó az, meg kilenc segédje,
fejüket díszítik pompás agancsok,
tudjátok jól, ?k a rénszarvasok:
Rudolf piros orra fénylik messze,
ett?l persze mindig jó a kedve,
Táltos, kinek leggyorsabb a lába,
senki fia nem érhet nyomába,
Táncos kecsesen kering?zve járja
évr?l évre útját a világba,
Pompás, ki er?s, nem gy?zi le senki,
vele aztán nem jó birokra kelni,
Csillag, ki Pompás párja a sorban,
S mögöttük Üstökös patája koppan,
Íjas igyekszik lépte csak úgy dobban,
Ágas és Villám zárja a sort,
futásuk felveri Tejúton a port.
Minden évben december havába’
megérkezik, és a sok gyerek várja
mit is hoz nekik lista szerint,
kíváncsi szemük az égre tekint:
ott suhan a szép szán, rajta csokoládé,
de virgács is van , az a rosszaságé,
– kis szívekbe várakozás költözött –
fényes cip?k az ablakok mögött
reggelre megtelnek, hozva örömöt!
