bújnék karodba
mint hegyhez a völgye
örömöt ragyognék
fényl? szemeidbe
?si nagy titkokat
suttognék füledbe
hangodat hallva
símulnék remegve
b?röm selyme
érintene rád
sóhajokkal terhes
forró éjszakát
zuhannék veled
szakadék mélyébe
majd repülnénk együtt
fel a fellegekbe
bújnék – és bújok is
nincsen hatalom
ami visszatarthat
„hozzádutamon”
