Csillag Endre : Kegyetlen monológ

Rebegj imát, engesztelőt,
S kedves láncait levetve,
Végre végleg engedd el őt!

 

Menj, törött tölgyön találjon 

Makkot mókusod!  

Lódulj, kihűlt vulkán 

Kráterében csiholj tüzet! 

Eredj, sírd tele a könnyek 

Kiszáradt, sós tavát! 

De vigyázz! 

A hideg HoldÖled öblébe ül, 

S megejt!

Komor kövek közt kóborolj, 

Miket mohó moha 

Végleg belep, 

Lábaddal együtt! 

Ne költs, ne kelts! 

Helyette mondj végre valamit, 

Ne álomképek közt révedezz, 

 

   Rebegj imát, engesztelőt, 

S kedves láncait levetve, 

Végre végleg engedd el őt!

Legutóbbi módosítás: 2011.12.04. @ 13:33 :: Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 159 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.