Maretics Erika : Báb

 

A rímfaragásba vetett

hitem múló pillanat,

reménytelen küzdelmeim

a szivacs-merev sors ellen

feladom.

Szívós szanzavérák

sora vezet

a poézis grandiózus

palotájába,

néha ott lakom,

virágkoszorú is jut olykor

fejemre.

Azt képzelem,

talán

költ? vagyok,

elhiszem,

 ambróziát adok,

hogy a szavak tollam

nyomán, fura, üdít?

dallamok,

aztán eszmélek,

ellenségem már a

trubadúri élet,

a puszta lélegzés is

nehéz.

Ránduló-ölelés,

beteg-báb a

képzelet,

fáj az egyszer? mozdulat,

lépni feléd,

pedig úgy száguldanék.

Fülemnek tetsz? a

hangod,

miért nem mutatsz nekem

utat,

Te valódi dalnok.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.12.04. @ 13:37 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.