Seres László : Nem szabad

 

…nem szabad elaludni…

gyanús az átalvó

vállra-bukó fej

elernyedt izom

az altató-dalból

remegő sötét

s a vak is aki így lát

hófehér árnyakat buja feketéket

s fenn az égen szende püspöklilát

és gyanús a Nap

ahogy hajlik teste íve

és elnyúlik körben

üvegszilánkosra az összetört fény…

 

és ébernek maradni sem szabad…

-gyanús minden titok

amit nem láthatsz

ha hiszed hogy nem látsz

hát aludjál

hunyorog a felhő-ég is

homlokára kiül

most levegőzik

a bűn

felfedi gyanútlan gyermekarcát

s látod hogy folyik át

hangtalan egészen a rész

könnyeinkként az izzó magmáig

mint álmok völgyén a holt tó…

tétlenek vagyunk mind…

ha aludni kell-ébrednénk

ha ébredni-aludnánk

s megtévesztettek…

azt hisszük hogy amit látunk

álom

s amit álmodunk

az a valóság

Legutóbbi módosítás: 2011.12.11. @ 17:58 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.