Marthi Anna : Pill

csupasz titkokban

és bölcs arcvonásokban

ráncot vet?

szerelem

illúziómat édesgetve

alig észrevehet?n

szájprém és szemöldök árnyjátékát mozdító—->szájprém? Ez meg miféle szerzet?

magamban hallgatás

átlesek

az érzékenység lejátszójába

könnyeken serceg? gyertyalángok

 

es?szagú utcákat érzek

kinti lépteket

átélésre bíztat

emlék rengetegbe vesz?—–>emlék-rengetegbe vesz? pillanat?

pillanat

ahogy mába csordul egy leélt élet java

bennem

Legutóbbi módosítás: 2011.12.11. @ 00:36 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1336 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak