Koosán Ildikó : Úgyis kidobják?!

 

Úgyis kidobják?!

 

 

 

Lehet az életet úgy elmesélni, mint egy

joviális öregúr, vagy egy vénkisasszony

tenné, elrágódni némi nosztalgiával, az

események egymásutánján, felértékelni,

leértékelni, átrakosgatni egyik polcról

a másikra, leporolni, törölgetni, mint

valami dísztárgyat, f? helyre tenni, hisz

ajándékba kaptuk, s lelkünkre kötötték

vigyázzunk rá. De közben kiderült, rég

elherdáltuk, zálogházba raktuk, elárve-

reztük, kikezdtük, mint madár cs?rével

a hullott gyümölcsöt, mert szükség volt

er?befektetésre, türelemkölcsönökre,

id? – adóságunk az egekbe szökkent,

nem értük utol magunkat, hogy a fészket,

amit belakni kényszerülünk  saját ké-

pünkre, és hasonlatosságunkra formál-

juk; éltünk gondolataink, küzdelmeink

fényképével a falon, útjaink átjavítga-

tott térképeivel, kudarcaink keser? gyü-

mölcseivel az asztalon, nagyzási hó-

bortjaink buktatóival bélelt ágyainkkal,

amib?l a pihenés áldását szám?ztük rég,

perselybe rakosgatva a vágyak illúzióit,

s az er?sen megkérd?jelezhet? cél apró-

pénzeit, éjt nappallá téve a  sikerért, mi-

közben nyugatra nyíló ablakainkon be-

es? alkonyati fény szürkületében  eltü-

nedeztek társaink szinte észrevétlen,

búcsúzni is alig volt id?, mert véd?fóli-

ával kellett takargatni becses ajándé-

kunkat, az életet, amit születéskor kap-

tunk halálig való meg?rzésre, bár biz-

tosan tudjuk, az utánunk következ?knek

értéktelen kacat lesz, úgyis  kidobják

félrerakosgatott fényjeleinket.

 

Szombathely, 2011 december 18

 

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Koosán Ildikó 952 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.