Böröczki Mihály - Mityka : Fújtató

Gyüszköltem kézzel-lábbal, vitt a hajlam,

nehogy a munkát, imát megzavarjam,

valami bőrből szusszant az ebadta,

nagy ritmusát a mellkasomnak adta,

örülte is a kovácsműhely korma,

a vasárnapi falu templomtornya,

a fekete öregek ráncán a hála,

az ostyát áldók megváltó imája,

az izzó patkó aláhulló üszke,

a hergelt vörös visszafogott füstje,

s a begyűrt világ nem is vágyott másra,

csak üllőhangra, orgonasírásra,

mert olyan zugot adott a világnak

hol izzott, hol meg enyhet nyert a fáradt,

s úgy fujtatott, hogy nem is vette észre,

ráigazul az emberszívverésre.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.