*
a hangodba kapaszkodom
ahogy rám simítod a szeretleket,
nevetésedbe, mi visszacseng
és arcomra mosolyt varázsol,
gondokat űz,
hófödte tájban
elém virágszőnyeget hozol,
színeket csensz a szürke égre
és a pillanatot nyújtod felém
mikor összefonódik testünk
és egymás ajándéka lelkünk,
angyalok vigyázzák álmunk
és lapozzák lassú naptárunk
az igaz időkbe
Legutóbbi módosítás: 2011.12.19. @ 21:23 :: Tiszai P Imre
