Tiszai P Imre : hangodba kapaszkodom

*

a hangodba kapaszkodom

ahogy rám simítod a szeretleket,

nevetésedbe, mi visszacseng

és arcomra mosolyt varázsol,

gondokat űz,                   

hófödte tájban

elém virágszőnyeget hozol,

színeket csensz a szürke égre

és a  pillanatot nyújtod felém

mikor összefonódik testünk

és egymás ajándéka lelkünk,

 

angyalok vigyázzák álmunk

és lapozzák lassú naptárunk

az igaz időkbe

 

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén