Ködöt köhög a tájra az ég,
szemünket elfedi a szürkeség,
szívünk is akadoz, sántulva lép,
de belül még ott él a színes kép…
Mosolyok festik kékre az eget,
felénk a remény zöldje integet,
kint fenyegetnek zord fagyos napok,
én két karod közt biztonságban vagyok!
