Csillag Tamás : Anyám szomorút mesél

A vérehullt muskátlikra
hófehér koporsókat
borogat a tél.
“Sose javulsz meg, fiam.”
Hallom anyám hangját,
szava halk, könny?,
mint a hópelyhek, ha hullnak.

 

Hazavárnak,
s egyre ritkábban jövök.
Apám olajos, vasporos hite
vet szikrákat bennem,
hevítve, mint valami
nem evilági kohót:
lobbos, levente szívemet.

 

Fagytól fényes, fekete
göröngyökön gubbaszt,
didereg a dérütötte udvar:
itthon vagyok.

 

D?l?nkr?l elszaladt a nyár,
vacogás rázza a kökényest,
mint engem, ha anyám szomorút mesél.

 

Szemeiben néha fel-fel csillan
az elkóborolt nyarak mohaszín
melegsége,
s én ilyenkor nem tudok szólni,
csak hallgatni, hallgatni ?t
csöndesen.

 

Legutóbb szerkesztette - Csillag Tamás
Szerző Csillag Tamás 394 Írás
Csillag Tamás vagyok, amatőr poéta... 87 telén születtem, kb 5 éve írogatok. A többit elmondják a versek.