Szeibert Éva : Rendhagyó B.Ú.É.K.

Nyomtatás

Bálterem… a plafonon kopott

műkristály csillár,

homályos fénnyel, halvány reménnyel.

Emberek gyűlnek a tömegben,

s az ékes seregben,

arany villog kevélyen, ifjon s vén tehénen.

Blazírt zenekar hangol már.

Bár csak három tagból áll,

hangzavar tombol, dobhártyát rombol.

Színpadon a szpíker idétlen

vicceket hadar,

úgy ahogy tavaly, szövege most is badar.

Mikrofonba búg az ősz dizőz,

hangján átüt a zene,

harsogón hangos sántító üteme.

Parketten andalognak már

a párok összefonódva

test testhez simulva, egymásba bújva.

Eszeveszetten táncolnak egyre,

akár a szél a fergetegbe,

őrült táncot ropnak, pörögnek-forognak.

Hirtelen csend lesz… elhal a zene,

lassan elszédeleg a

spicces embersereg, senki sem kesereg.

Bálterem… kongón üres,

titkon már új murin mereng,

sötéten lóg a csillár, s a hajnal feldereng.

Életét egy új év kezdi meg…