Rosmann László : Mozdulatlanul

Utolsó m?sor ez…
Kemény Henrik emlékére

 

 

 

Mintha csak megérezték volna a lángok,

utolsó m?sor ez, égtek a palánkok,

hogy itt hagy örökre, elköszön a lélek,

figura int búcsút teste mesterének.

Elfüstölt az élet, ördög és malom,

Süsü, Gyufa Gyuri, Hakapeszi majom,

ernyedten lóg zsinórján a báb,

már nem mozdul a test, béna lett a láb.

Népliget, egy ország, gyermekszemek,

Vitéz László ragyogása eltávozott veled,

fel, az égi szinpad hatalmas terére,

vajon a gyerektaps mondd, odafenn elér-e?

Isten madzagjain hajolsz meg nevetve,

s mi emlékezni fogunk mindig a nevedre.

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rosmann László
Szerző Rosmann László 45 Írás
1953. április 11-én születtem Budapesten. Jelenleg a pest megyei Dunaharaszti városban élek. 1974 óta foglalkozom írással. Igazi aktivitással 2006 óta teszem. "Mindenevő" vagyok, írok verseket, novellákat, krimit, sci-fit, esszéket. Jelentek meg írásaim, verseim magazinban, lapokban. Szeretem a természetet, a komolyzenét, festészetet. Irodalmi mintáim: Arthur Miller, Spíró György, József Attila, Weöres Sándor, Faludy György. römmel tölt el, hogy itt lehetek köztetek.