Érettségi előtti ramazuriban, a tankönyvek leadása folyik, valahol egy – a mai életkoruknál – harmincöt évvel fiatalabb végzős osztályban, ahol az osztályfelelős, felelőtlenséget tettetve játssza, hogy nem érzékeli a rengeteg hiányzó könyv satnyította kupacot.
Egy kis ízelítő a miliőből. Két padtárs eszmecseréje:
– Mozogj, te túlbuzgó Csipike! Lezöldültél, pedig mindössze egy könyved bánja. Semmi nem vész el, csak átalakul, jegyezd meg! Figyelj, ne növessz agancsokat az osztály erdejében!
– Mondd, meghülyültél pajtás? Le szeretném adni a téglamintás – elfelejtettem milyen tantárgy – könyvemet, de valaki megzenésítette, lopási alapon…
– Nézz a sarokba, láttál már pókot?
– Igen, úgy csüng ott az osztályfelelős, mint a libegő, ég és föld között…
– Mennyi téglásat lehetne szüretelni Borárus füle mögül…
– Már megint hülyeségeket beszélsz! Nekem az a téglamintás könyv kellene, de valami nagyon bemocskult osztálytárs, galóca alatt termő málnabokornak nézte és bekapta.
– Csak azért kérdeztem, hogy láttad-e a… – leegyszerűsítem – könyvtömeget mögötte és előtte, hogy -szerinted minden rendben van-e?
– Pajtás, ez olyan mint a fogathajtó világbajnokság, ahol csak úgy hajtják a fogat, ha kell, ha nem… Bocs, már én is kezdem átvenni a stílusodat… Egyik könyv olyan mint a másik, az a szerencsétlen sörözött, vagy borozott meg bevállalta az önkéntes pancser szerepét. Úgy a fele hiányzik…
– Ennyi év alatt, tudod hány könyv veszett el? Szerintem mindenki – magánbeszerző módon – az átalakulás törvényét alkalmazza. Gyere, ülj oda és kezdj vele beszélgetni!
– De hát folyton-folyvást beszélget, átvesz, leír, beír, kiír, összeír, kiterít, pakol, csomagol… Készül lelépni!
– Akár csak mi! Azért beszélj vele, légy oly kedves! Oly kedves légy, mint egy kivirágzott rózsabokor, amiben a világra jöttél.
– Te, én úgy lecsaplak!
– Ne tedd! Beszélgetés közben ne!
A könyvhiányban nem szenvedő, egy mozdulattal – minden belső bántódás nélkül, nagy pontyszemekkel, bal kézzel Borárus háta mögé nyúlt a könyvért, jobb kézzel integetett, amint a téglamintás után síró kezébe nyomta a hiánypótló kötetet.
– Add le, aztán ne pityeregj! Olyan leszel, mint tenyérre terített tarajos gőte, rögtön kútból kihúzás után. Különben a tablóképekkel is úgy megvágták az osztályt, hogy az egyenként befizetett összegből, harminchat csodaalkotást rakhatnának ki, végig a városon.
– Mondd téged nem furdalnak egy cseppet sem, úgy értem az ismeretek? A lelkiismeretre gondolnék…
– Általában igen, ha vasárnap sütit csórok az asztalról… Most teljesen kikapcsolt és inkább a jó tett helyébe jót várj gondolatspirál lépett helyébe. Majd, mikor a battyogáson – kullogáson, hogy is nevezik ezt a ballagást -, túl leszünk, visszaállítok mindent. Addig is fel a fejjel! Jó nő a húgod, te is felnősz egyszer – úgy két hét múlva -, mikor éretté avatnak. Fújd ki az orrodat, mert ha rájön a csínyre, akármennyire segítőkész gyerek is, muszáj nem segítenie! Borárus, önkéntes balhéelvivő és jó fej, de nem direkte hülye…
Könyveiket leadták azóta. Beértek, egyesek téglamintásra. Némelyikük, rég lepotyogott a fáról és mint túlérett gyümölcs, égészen máshol – kitudja milyen mintájú – dolgokkal foglalkoznak már. odaát…
Legutóbbi módosítás: 2011.12.05. @ 17:26 :: Boér Péter Pál
