Nyugalom – csitít, simogatja bennem
a gyermeket; bánatúr ne osszon bút,
megvéd a csend, beéri a satnya szavakat,
és kisöpri belőlem, meghagyja csakis
a tollpihe könnyet, közhelyek bársonyát.
Olyankor veszi fel érdes lódenkabátját
egy vámpír, és lép – nagyot. Vajon melyik
utcalámpa alatt suhan szigorú tekintetével?
Felfal az éjszaka rendje. Bitorló sötét,
kivájt szemű rémek, nem látok mást,
csak a pirkadatig érő lábnyomokat, nem űz
senki, kucorba ölelt szeretet, alvás – Te vagy.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.05. @ 09:57 :: Marthi Anna