Kis István Mihály : Nézz fel!

Nyomtatás

Amikor ifjonti hévvel még

álmaid végs?kig kergeted,

úgy hiszed, napdelel?n beszippant az ég,

s d?l hited, ha nem bírod terhedet;

Amikor minden földre hull már,

s kezed is gyötrelmesen nehéz,

a tél dere lassan a hajadon kószál,

este jön, s az árnyékod elenyész;

Amikor minden fejére áll,

s a káosz szemedre fátylat von,

tudod, hogy sokat, de nem eleget láttál,

s a nagy alkony majd hálójába fon; –

Akkor nézz fel a magas égre,

s lásd a betlehemi csillagot.

Tedd le a gondod mind a kisded ölébe,

figyeld és hidd a Teremt? Nagyot –

Tárd ki szíved, mert fénye rád ragyog!

2011. December 10.