Seres László : Nyugalmamért

( Ünnepi lázban)

 

 

 

Kinyitom szívem,

rám omlik a város.

mint egy fájó emlék,

mintha örökké bennem

dörömbölne féltve,

ne feledjem, kinek, mi kell még…

-nyugalma

Angyalok repítenek

utak és terek felett

engeszetlőn

s visz a hiányos

áldozatra kész lelkiismeret.

Térdre kényszerít,

mit a szeretet elfed.

Saját örömömre.

 

 

(2011 december 14)

Legutóbbi módosítás: 2011.12.21. @ 17:25 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.