Radnó György : Lobogó remény

Lelkünk kastélyának dísztermében a remény,

talán vigad, részegen bánat-űzőn félre beszél,

reményteli a nótája is mit prímás kísér.

 

Vigadjon mind aki még reményt nem vesztett,

munkája híján, van a család, a szeretet,

jön dér a gondokra, de csak tolja a szekeret.

 

Szív csuklik, nem beszél, árvákra kacsint,

törvény csap le csonka családra megint,

Öngyilkosok mennyországa minket megtapint.

 

Hej kocsis fogjon be száz lovat vasszekérre,

lobogó remény indul ellent a szegénységnek,

ezernyi lélek, s szülőnk halála a fizetsége.

 

_______________________________

2011 December 21.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Radnó György
Szerző Radnó György 139 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...