Maretics Erika : A gyönyör? lány

 

 

Tizenhat éves alig múlt, amikor elveszítette szüzességét. A férfi, akit Kígyónak hívtak — szerszáma kicsinysége miatt —, buli után elvitte egy bokros kietlen területre, és egyszer?en meger?szakolta. Nem ütötte, de sírására, rimánkodására oda sem figyelve, kegyetlenül végigcsinálta a dolgot, aztán otthagyta a földön. Vérzett is, de a fizikai sérülések eltörpültek a lelkiek mögött. Soha többé nem tudott bízni a férfiakban, és életcélul t?zte ki maga elé megalázni, felszarvazni, meglopni, becsapni ?ket. Soha nem sz?n? gy?lölet emésztette belül, nem kegyelmezett senkinek. Gyönyör? lány volt, sötét hosszú hajjal, zöld szemmel, karcsú, nyúlánk termettel. Azonban a kisugárzása volt a legüt?sebb fegyvere.

Er?s szexuális vonzer? áradt bel?le, vegyülve egy kis egzaltáltsággal. A férfiak egyszer?en nem tudtak ellenállni neki, ? pedig nagy buzgalommal tette tönkre ?ket.

Történt egyszer, hogy egy sikeres férfi szeretett belé. Nemsokára megkérte a kezét. A lány igent mondott, és buzgón nekilátott szokásos munkájának. Mindent elkövetett, hogy a férfit, mind érzelmileg, mind pedig egzisztenciálisan tönkretegye. Amikor siker koronázta igyekezetét, elégedetten mosolyogva figyelte, ahogy a férje kétségbeesett lépéseket tesz az életben maradásért.

Egy este halkan hívta feleségét a férfi. Kezében pisztoly volt, amit a lány nem látott. Becsukta a szoba ajtaját, eltökélte, hogy az asszonyt is és önmagát is megöli, nem látva kiutat a tragikus helyzetb?l. Ráfogta a lányra a fegyvert, és mélyen a szemébe nézett. Arca megvonaglott a kíntól. Azt az embert készült megölni, akit a világon a legjobban szeretett. Nem hagyhatta ?t magára védelem nélkül ebben a világban. Nagyon akarta, de a szerelem gy?zött. Képtelen volt bántani ezt a gyönyör? lényt, nem tudta elképzelni, hogy a zöld szemek ragyogása megtörjön, hogy ne lélegezzen többé. Hirtelen a halántékához fogta a pisztolyt és elsütötte. Azonnal vége volt.

A szobába végtelen, s?r? csönd lopódzott, a múlt állóképpé vált. A lány még mindig az elmúlt percek hatása alatt botorkált ki a szobából. Kegyetlen mosoly jelent meg a csodaszép arcon, aztán kilépett az utca forgatagába, újabb áldozatokat keresve.

Legutóbbi módosítás: 2011.12.21. @ 17:54 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.