Értünk
Eljövetel
Jézus született ma Istennek báránya
és szívünk közepéb?l békességfa n?tt
ez a mindenség teremt?jének csodafája
hogy ím legyen világosság a sötét fölött
világítson a b?ntelen reménység lámpása
és szeretet legyen köztünk emberek között
Egy gyertya nem ég
Elmélkedés
Terített asztal, konyhai neszek,
hallgatom, miközben óvatos,
gyertyaszagú leveg?t veszek.
Aprócska fények, kalácsillat,
halk angyaldal lopva szárnyal,
kis sz?kém befont haja táncol,
kék szemében az öröm viháncol,
fa alatt versenyt fut az árnnyal.
Míg körbe-körbe ér
tapsikolva – nézd papa – mondja
– mennyi csillogó ajándék…
Mélázok,
én is szállnék,
de rideg képeim idefognak.
Advent deres festménye,
fólia fagyott sátrában az arcok
veresek, hidegharcok,
küzdelmek kinn a télben.
Üres minden, mint a gyomor,
nem adatott örülni,
betlehemi jászolból
szálanként szed szénát
melegedni akarván
a nyomor, tagadó módon.
Révedésem pillanatnyi fájás,
szöszkém már kis csomagját bontja,
de jó is neked kicsi drágám –
fut át rajtam.
Egy gyertya nem ég
a feny? ágán,
amíg gyújtom érzem,
lelkem egy darabja
önmagát
a jégarcok közt hagyta.
Adventi szépség
Emlék
Antracitot játszott éjfekete hajad,
bronzírisz tekintet, száncseng? szavak
bennem szóltak – boldogan hagyom
éledni, mert szívet égetnek a fagyon.
Havat hordó szél künn a fák alatt
arcod rajzolta a hóba, vártalak –
édes, apró mosoly, márvány kezek,
advent-esti csók – szép emlékek ezek.
Kitárult ajtón át az ünnepek zenéje
tovaszáll, s halk dallamsor mesélje
immár azt a régi szépet nekem
áldás talált meg akkor, itt voltál velem.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.24. @ 19:13 :: Rosmann László
