Sonkoly Éva : Észrevétlen érkező

Hűs lehelet…

 

 

Őrzök egy levelet,

ősz küldte üzenet.

Deres lesz, lassan zizegő,

észrevétlen érkező

hűs lehelet, csipkézi a tájat,

rajzol tétova árnyat.

 

Várakozással telve a lét,

messze apró fények, remények,

élet-ígéret, egyszer elérlek.

 

Itt vagy tudom, fogom kezed,

s mondd, hol keresselek…

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"