*
berbécsező
öröm a művészettel együtt lélegezni
ostobát beszélnek
kik zacskós cukrot szopnak
a zacskón keresztül
nem tudják
süketek
a művész mikor hegedül
arany szarvak díszes mosoly
testtartásuk pöffedt berbécs
bőg ordít hiszi ő az úr
s ki szegényebb a gazdag juhnál
azt hiszik a földbe túr
büszkék saját
hányásukra
körbetáncolják
a gyomort
belőle szép ettől férfi
boldogságuk nekem nyomor
s ki bolond mint a többi
vagy mint én
hegedül vagy dalon ül
fűben porban
mindegy hol van
lent a művész küszöbén
szarany nincs
csak élet
be érzem illatát
fújja szét a magyar szél
sok pöffedt berbécs testszagát
Legutóbbi módosítás: 2011.11.19. @ 19:49 :: Thököly Vajk