Marthi Anna : Pillow Book

Selymét bontod az ágynak,

szantálfelh?mbe beleszagolsz,

szétnyíló lábaim köze párás,

akár ajak-üvegemen nyálad.

 

Amint fölenged az éj, kéjbe

mártott ujjainkról kérges

magány csorog le, combjaim

simogatod, belevérzed jeled.

 

Immár velem a holnap.

Rám írsz. H?ség-sóhajt.

 

*

 

De a vers csak most kezd?dik:

tíz köröm-csíktól hátad díszes,

tintába mártott, szárnyból tépett

tustollal rajzolsz, rímed éget.

 

Kaligrafált álmot ?rz? ujjbegy.

Fenéken hullámzó sorokba rejt,

vágy erdejében bús ború csend.

Dal testén éled beszegett lélek.

 

Gyöngy bet?k karcolt simogatása,

pergamen b?r öröklét valósága…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.17. @ 10:16 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak