Radnai István : Az utolsó évszak

erénytelenül vágyik az ?szre

szép sz?l?édes az ?sz
mustot könnyezik mazsolává
töpörödöm eszencia
mindent lepárol 
bennem a napfény
a szerelmek ízét 
csalódások savait
bor leszek óbor
palackom rám száradt
b?rköpenyem
csontok magvai egykor
elszórom mint
ölem áporodott hímspóráit
kikeltek már a tavirózsák
lányölek feszes edénye
erénytelenül vágyik az ?szre
amikor lomb hull 
és csak ott látunk vért
gubicsot nem inkubál
aszú méhe de utat
nyit szemérmetlen darazsaknak
fürtösen terem a magány
szemeznek egymásból
a szüretel?k de a puttonyt
már nehezen bírják
a bírvágy és a még leng?
kertkapuk lassan néptelenednek
ha ködöt ültet az ?sz
és delénkend?t köt fel a nap
amúgy özvegy-asszonyosan

Legutóbb szerkesztette - Radnai István
Szerző Radnai István 330 Írás
Publikáló szerző vagyok. Cikkeim, írásai, verseim, novelláim a "rapista" illetve "RaPista" nicknéven is megtalálhatók egyes portálokon.