Bakkné Szentesi Csilla : Suttogás

*

 

 

lábujjhegyen jár a szó…

így léptem be mindig hozzád

mikor lecsendesült mind mi rohanó

és párnádon marasztalt a nyugvás

 

be szépek voltak akkor a csillagok

égen ezer hópihe-mocorgás

megfogta röptüket bájolón

pár lehozom- sóhajtás

 

most is itt vibrálnak válunk fölött

visszakacsintásra várnak

 

a pillánk mögött rekedt közönyt

reggel halkan kimossa

a bánat

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.