Csillag Endre : A tolvaj

Macskák! Térdre, imához!

 

Sárga diólevelek között

táncol a sápadt napfény.

Finom rezdülések zaja oson

a déli szél elől ágról-ágra.

Apró, rőtbarnás bundás

tűnik elő a rozsdás levelek

közül, mancsában dióval.

Csepp gombszemével körbenéz,

felül, vadul, látszatra

össze-vissza, forgatja ovális

eledelét, majd fogával belekap.

Fekete farka büszkén

kunkorodik a mélykék ég felé.

No, nézd a kis tolvajt!?

Mit keres ez itt, a város

szívében, erdei lakóként?

Ellágyultan nézem a mókust,

amint tű-éles fogával kerek lyukat

rág a dió kemény héjába.

Marasztalnám, de ügyes

mutatványa után fürgén

kiszedi a kukó tartalmát,

és tovaszökkentében a földre

ejti a dió üres héját.

Macskák! Térdre, imához!

Ő járt nálunk, az őstermészet,

mi vagyunk az ő kéretlen vendégei,

diójának, mogyorójának

szerzett jogunkon felkent tolvajai.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.09. @ 09:48 :: Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 162 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.