Marthi Anna : Ruha vers

Ma még húzódj ide,

görbüljön hátamhoz íved.

 

Feküdjünk egymás mellett,

most még e bizalom éltet.

 

Erős alkarod lélegzetemmel

megcsiklandozom. Selymes

erdőd melengeti csigolyás

gerincem: közös réseinkben

szőreid piheindái, bőrömön

felállnak. Úgy öltöztess

hatványom-csillagom,

 

amíg ma éjjel együtt

álmodunk: levetkezünk.

 

Időtlenségig –

Benned gyönyörködöm.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.05. @ 04:40 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak