Fotó: Fotóház – steve.d
Félek a szavaktól, csak ezért e suttogás.
A földre hulló levelek is így becézik a fát.
A búcsú halkan szép, ezt minden levél tudja.
Csendben várakoznak viharos, őszi háborúkra.
Aztán mielőtt lassan havat üt az óra,
apró sebeket ejtenek maguk mögött az ágon.
Jelezve, hogy ott éltek, ahol a heg-fejfákon
tavaszra váró téli madarak
reménnyel telve virrasztanak.
Apránként -óvatosan- a gyökerekhez érnek…
…ott mindennél jobban örülnek az anya földmeleg ölének.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.05. @ 04:45 :: Kőmüves Klára
