Böröczki Mihály - Mityka : A sivatag dala

Úgy villódzik, mint végtelen üveg

a sárga-szürke fodros őrület,

ám mintha mégis idelátszana,

ahogy a csöndön falka szél üget,

s rátekereg a sivatag dala.

 

És tapossák a kicsiholt tüzet,

az út mellett csügged a feszület,

fölsistereg a porszemek zaja,

a húst meglepik szapora nyüvek,

a léleknek meg nincsen illata.

 

A héja nép eszelős és süket,

csak gyűri-őrli ősi lendület,

míg meghalkul az élet dallama,

a halál előtt soha nincs szünet,

de túlról mintha áthallatszana.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.05. @ 08:52 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.