Búcsúzni kell, Drága!
Szemednek világa
Már kifújt tojáshéj.
Apadt kékje s bája…
Odébb tápászkodnék,
Rád néztem és vártam,
Árnyékos fény voltál,
megfordulva jártam.
Csöröghet a sipkám,
vagy ha nem jársz erre,
akkor is, ha ritkán,
alig fájsz egyszerre.
Mit ettem én rajtad?
Megnéztem a képed.
Meg mért szerettelek?
Ez az, mit nem értek.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.05. @ 17:59 :: Boér Péter Pál