Kőmüves Klára : Hiábaság

 

 

 

Mire való az a szerelem és mennyit ér, miben a ‘Jaj, mi baj megintek

nem lapulnak – úgy röpülnek, mint a szél, és azt suttogják unhatatlan:

Ez biz semmit ér! Fül bezárva, szem lecsukva, ajkakon lakat –

Ha szeretnéd megtartani, sem hallani, sem szólni, látni sem szabad.

Magadba nézz, magadnak szólj, magad hallgasd a szívverésedet és

jól következtess, ha rád kiált a társas egyke lét:

Mi nem tiltott, a szolgaság, bár csúnya cím a Drága kiscseléd.

 

 

 

Így jó, most érzem, elfutott az önrágalmazás – Jót kacag belőlem

minden pillanat, ha látom, félve szól, de gyakran erre jár.

Törölve címem, elsajátítottam már a megtanultakat.

Tudod, nem érdekelsz, fül bezárva, szem lecsukva, számon is lakat.

A Sorsunk jól dobott, na lám, a kocka mégis csak szeret –

Ma én vagyok szabad -de annak ára volt-, azért se törd magad!

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 618 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))