Jagos István Róbert : Tus el?ttem, tus utánam

A kép, Farkas Péter festménye

Kedves Szerz?, ez nem novella 🙂 jött, bontotta, felemelte, rápillantott, elmolyodott.

Kattog a sztori, aki ilyen szép verseket ír, attól merénylet ez a hanyagság.


Hatos

 

 

Tus el?ttem, tus utánam

 

A n? egy szál törölköz?ben jött be. Haját egyetlen mozdulattal bontotta ki, miközben az asztalról felemelte a frissiben kitöltött Pinot Noirt. Rápillantott a férfire, elmosolyodott és az ablakhoz lépett. Apró fények cikáztak odakint. Élt a város. Szerette ezt az állapotot. Ahogy kilát a mindenbe és közben tudja az igazi minden épp most lépett mögéje. A férfi szótlan volt. Szinte észrevétlenül csúsztatta kezét a törölköz? alá. A vízt?l felforrósodott test sütötte tenyerét. A n? széttárta karjait mintha repülni készülne. A törölköz? magától hullott le felfedve a világnak apró kis titkokat. Érezte szívének minden dobbanását. Egyre s?r?bben kezdte szedni a leveg?t, ahogy az er?s kezek a mellére fonódtak. A férfi lassan óvatosan masszírozva, olykor két ujja közé csippentve az egyre keményed? mellbimbókat. Szája a n? nyakát kereste. El?ször csak óvatosan megcsókolta, majd enyhén beleharapott. A két test remegett az izgalomtól. A férfi, gyengéden, de határozottan maga felé fordította a n?t. Ahogy egymás szemébe néztek, látni vélték azt amire mindig is vágytak. A pillanatot. A gyengéd csókokat er?sebb és er?szakosabbak követték. Szívták és harapták egymást. Az ajkak közösültek.

 

Az ágy befogadta testüket. Az egyenletes lüktetés belepte a szobát. A harmonizációk kirajzolódtak, mint ha csak egy fest? ihletei lettek volna. A vörös színek domináltak. Az elnagyolt ecsetvonásokat ellensúlyozta a sok apró tökéletes kontúr. A n? csak nézte. Sírt a gyönyört?l és a másik is tudta. Egy újabb nap az ajándék. Lassan csillapodtak le. Az utóremegések pajkosan osontak át rajtuk, mintha csak épp arra jártak volna. Nem mozdultak. A kezek egymásba fonódva pihentek az elfáradt testek mellett.  Szoba is visszavette egykori színeit.

 

A férfi lassan felült és egy puszit nyomott a n? orrára. Miután felkelt az ágyból a kezét a másik felé nyújtotta. Az gyengéden belékapaszkodva segítette fel magát. Ismét ott álltak egymás el?tt. A n? szeme felfénylett és száját a másikéra tapasztotta, majd hirtelen mozdulattal mellkasához húzta a férfi fejét. Az vadul a szájába vette az immár újra mereven feszül? mellbimbót. A fest? újra alkotni kezdett.

– Szeretlek Andi.

A falak feketévé váltak. A két test megmerevedett. A n? a férfit fürkészte. Más volt ez a tekintet már. Szemtelen és b?nbánó egyszerre.

– Még mindig ?t szereted, igaz? Elmegyek tusolni. Mire visszajövök ne légy itt.

A férfi mosolyra húzta a száját. Eddig tartott. Eszébe jutott egy morbid szóvicc, ahogy behúzta maga mögött az ajtót.

– Tus el?ttem, tus utánam.

 

Legutóbb szerkesztette - Jagos István Róbert
Szerző Jagos István Róbert 161 Írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.