Kedves Szerz?, ez nem novella 🙂 jött, bontotta, felemelte, rápillantott, elmolyodott.
Kattog a sztori, aki ilyen szép verseket ír, attól merénylet ez a hanyagság.
Hatos
Tus el?ttem, tus utánam
A n? egy szál törölköz?ben jött be. Haját egyetlen mozdulattal bontotta ki, miközben az asztalról felemelte a frissiben kitöltött Pinot Noirt. Rápillantott a férfire, elmosolyodott és az ablakhoz lépett. Apró fények cikáztak odakint. Élt a város. Szerette ezt az állapotot. Ahogy kilát a mindenbe és közben tudja az igazi minden épp most lépett mögéje. A férfi szótlan volt. Szinte észrevétlenül csúsztatta kezét a törölköz? alá. A vízt?l felforrósodott test sütötte tenyerét. A n? széttárta karjait mintha repülni készülne. A törölköz? magától hullott le felfedve a világnak apró kis titkokat. Érezte szívének minden dobbanását. Egyre s?r?bben kezdte szedni a leveg?t, ahogy az er?s kezek a mellére fonódtak. A férfi lassan óvatosan masszírozva, olykor két ujja közé csippentve az egyre keményed? mellbimbókat. Szája a n? nyakát kereste. El?ször csak óvatosan megcsókolta, majd enyhén beleharapott. A két test remegett az izgalomtól. A férfi, gyengéden, de határozottan maga felé fordította a n?t. Ahogy egymás szemébe néztek, látni vélték azt amire mindig is vágytak. A pillanatot. A gyengéd csókokat er?sebb és er?szakosabbak követték. Szívták és harapták egymást. Az ajkak közösültek.
Az ágy befogadta testüket. Az egyenletes lüktetés belepte a szobát. A harmonizációk kirajzolódtak, mint ha csak egy fest? ihletei lettek volna. A vörös színek domináltak. Az elnagyolt ecsetvonásokat ellensúlyozta a sok apró tökéletes kontúr. A n? csak nézte. Sírt a gyönyört?l és a másik is tudta. Egy újabb nap az ajándék. Lassan csillapodtak le. Az utóremegések pajkosan osontak át rajtuk, mintha csak épp arra jártak volna. Nem mozdultak. A kezek egymásba fonódva pihentek az elfáradt testek mellett. Szoba is visszavette egykori színeit.
A férfi lassan felült és egy puszit nyomott a n? orrára. Miután felkelt az ágyból a kezét a másik felé nyújtotta. Az gyengéden belékapaszkodva segítette fel magát. Ismét ott álltak egymás el?tt. A n? szeme felfénylett és száját a másikéra tapasztotta, majd hirtelen mozdulattal mellkasához húzta a férfi fejét. Az vadul a szájába vette az immár újra mereven feszül? mellbimbót. A fest? újra alkotni kezdett.
– Szeretlek Andi.
A falak feketévé váltak. A két test megmerevedett. A n? a férfit fürkészte. Más volt ez a tekintet már. Szemtelen és b?nbánó egyszerre.
– Még mindig ?t szereted, igaz? Elmegyek tusolni. Mire visszajövök ne légy itt.
A férfi mosolyra húzta a száját. Eddig tartott. Eszébe jutott egy morbid szóvicc, ahogy behúzta maga mögött az ajtót.
– Tus el?ttem, tus utánam.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.07. @ 08:40 :: Jagos István Róbert
