Csillag Endre : Erdőírtás

a lélek-fákat sorra kivágják

 

a lélek-erdő vacogva lengett, érzelmek vihara

söpörte végig, a lélek-fák közt ott járt az erdész,

komor jeleket pingált a fákra, ez is, meg az is

vágásra érett, nem baj, hogy nem újul meg az erdő,

nem baj, hogy a fák többségének gyökere sincsen,

nincs is humusz, amibe kapaszkodhatna, gallyazni

sem kell, tüze ugyan forróbb minden parázsnál, és

fénye, mely az égből alászáll, kékessen izzik,  törpe,

vak szemű lények a lélek-fákat sorra kivágják

Legutóbb szerkesztette - Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 140 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.