Boér Péter Pál : Babériában, babérok babérnak!

 

Babériában, babérok babérnak! Köztudottan a babér nyelvet beszélik. Nem teljesen homogén a társadalom, de a kisebbségek jogait szerfelett figyelembe véve, azoknak engedélyezik a babér nyelven történő értekezést és a babér életforma követését, külsődlegességeinek betartását. Így az összes babériai kisebbség háborítatlanul él ma már. Számítások szerint 10-15 év múlva senki nem fog tudni egykori kisebbségi nyelvén, hiszen mindenki babérul komunikál otthon, teszik ezt azért, mert őseik roppant ügyes golyófogdosók voltak, foggal és mellkassal, a rájuk zúduló babér hordákkal szemben. Ezt a képességüket csak egyszer tudták alkalmazni, általában nem élték túl. Korábban más képességeket voltak kénytelenek kifejleszteni, így a nagyon hosszú ideig történő levegővétel nélküli életet. Ám hogy, hogy nem, ezért is az életükkel fizettek.

Így most a babériai társadalom homogénnek tekinthető, kivéve azt az egy réteget, amely a tengerparti területeket ostromolja évről évre. Úgynevezett turisták! Nekik 28 perces babér nyelvtanfolyamot szerveznek, amit kötelező igénybe venniük. Ezalatt perfect babérságra tesznek szert. Tény, hogy használatát az idő rövidsége miatt sohasem tudják gyakorolni, ugyanis általában egy-két hetet töltenek Babériában. Ennek egyenes következménye, hogy a babér nyelv 28 percnyi elsajátítását, az országot elhagyva 2,8 másodperc alatt teljesen elfelejtik. A babérok amúgy roppant jó emberek. Vannak alacsony, magas növésű egyedek és mint minden ember, ők is kétneműek. Gyermekeik is vannak és ugyanúgy családban élnek mint máshol. Háborúk és ármány sújtotta nép a babér, valószínűleg ezért is olyan toleráns, befelé és kifelé. A babér öntudat szerény, de kitartó. Az országot ma a turista kisebbség tartja életben, akikről az imént tettem említést. Ők nem babér állampolgárok, tartózkodásuk átmeneti jellegű.

Soha nem folyamodnak állampolgárságért, rengeteg pénzt engednek le eszetlen módon oktalan tengerparti tulakodásokra. A babér állam csak ezért nem utasítja ki őket, pontosabban csak ezért engedi be őket. Babériában elvárás, hogy aki ott tartózkodik, az babér állampolgárságért folyamodjon, babérul beszéljen,

babérul gondolkodjon, álmodjon, érezzen, együtt dobogjon a szíve a babér társadalommal. Nos, az imént említett kisebbségről ez korántsem elmondható. Vérig sértő a babér vezetésre és a pusztán formailag működő bevándorlási hivatalra, hogy még soha senki nem kért babér állampolgárságot a turisták kisebbségéből, sőt sehonnan máshonnan sem. Érthetetlen! Hiszen amint egy babér Babériát elhagyja és más, babérok által nem kedvelt országok területére belép, a leges-legelső dolga az ottani állampolgárság kérelmezése és teljes igyekezetével azon dolgozik, hogy elfelejtse hajdan volt babérságát. Ez nem világos a belbabéroknak, akik országukon belül egészen másképp viselkednek. A turista kisebbség nagy vehemenciával teszi magát a babér szokások mívelőjévé, igaz, hogy csak néhány napig, estleg egy-két hétig, de addig lelkesen. Éppen ezért nem érti a babér vezetés, hogy a saját népük, aki úgyszintén nagyon lelkes honukban, miért válik olyan hirtelen felhigulttá, amint Babéria határain kívül kerül. A babér kormány által csak fergeteges jólétnek nevezett állapotból elmenekülő babértömegek egy dolgot nem felejtenek el soha és azt nem mellőzik életük végéig, azt, amit a turisták is -hivatalosan turista kisebbség-, oly nagyon szeretnek, a babérok jellegzetes ősi körtáncát, az úgynevezett koszorútáncot, amit az elvándorolni kénytelen babérok tömege ugyanolyan lelkesen táncol ősi babér ünnepeken, mint az otthon maradt belbabérok, a babérkoszorút.

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/