dr Kocsi Katalin : Érkezés

Id?tálló a ruha, amit hordok. Bírja a szeszélyeim, tépel?désem, makacsságom. Nem lennék a helyében.

Néha kinyújtom, néha összehúzom, van hogy lenyúzom. Szegény… Érintésedre vár, tudja – érkezel.

Elindultál ma, még nem tudom mikor érkezel de valamit megtaláltam benned. Nevetést, örömet és félelmet is. Egyet biztosan nem: rangot. A rang nem véd, inkább kitaszít. Kitaszít onnan ahonnan jövök és a b?römön ég jele. Mennyire jó, hogy a bányász lánya emlékezik még a kormos tet?k varázsára.

Mennyire elfoglalt vagyok ma magammal. Öltözködöm fel és le, lecserélem mosolyom százszor és ezerszer, nézem tükrömben vajon, neked tetszik-e. Nevetek, izgalommal töltöm fel a lelkem. Készül?döm, rád és rám.

 

 

Legutóbb szerkesztette - dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.