Böröczki Mihály - Mityka : Papírdarabok

Nem köt le semmi. Nem szeretek semmit.

Az egész világ rámátalkodott.

Anyámtól – későn – szemüveget kaptam,

ha régim törik, ez még egy darabban

himbáljon fényt. De belevakulok

ebbe a csóró, s gazdagvert világba,

nekem nem futja ceruzámnál másra,

lopott papírra. Túlfelén egy versem,

így fele éltem így-úgy visszanyertem,

nem ülök törvényt – jog szerint vagyok,

s rám nem vetnek követ, ha meghalok.

 

          Fogy a papírom. Egyre fogy,

          azon tűnődöm – merre, hogy?

          Miként szerezzek oly papírt,

          amire csak az Isten írt,

          vagy Mózes tábláit talán

          véssem a semmi asztalán?

          Nincs merszem! Odavétkezem,

          ahova tollat tesz kezem,

          vésőm csapódik – döng a szó.

          Megnyugtató. Megnyugtató?

 

Tulajdonképpen egyre megy,

hogy két a két és egy az egy,

tulajdonképpen bíztató

két kötőjel között a szó,

tulajdonképpen képpen is

lényegtelen, hogy éltem is,

hogy volt kezem, lábam, hajam,

hogy fölkeresgettem magam,

csapódtam össze-visszaképp,

ha menni köllött – álltam épp,

a kimondott szóm nagyra nőtt,

öt ‘T’-vel írtam múlt időt,

és mindent másképpen, ha úgy,

de soha nem voltam hazug,

élt életembe belefér,

hogy csöpp vagyok – ki enni kér,

ki bőgni mer, ki jót remél,

ki megáll minden semminél,

s kis szívcsücskében egyre megy,

hogy két a két, vagy egy az egy.

 

          Ma sokat írtam. Összes rossz sorom

          fonott falusi kosárba dobom,

          majd megszagolom – mit az isten ád –

          a kosár hántolt vesszőillatát,

          s mit hatvanéves fejjel nem merek,

          jaj, hadd legyek a klottgatyás gyerek,

          hadd érezzem, hogy meztéllábasan

          a tarlón szánkázom végig magam,

          hogy ujjam-lábam között pözsg a vér,

          és minden-minden épp az égig ér.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.