Takács Dezső : Hajnali halász

Fotó: Horváth Gábor

 

Dalt csitít a kőriság,

sóhaját, a völgy felett,

madársereg feszíti át.

Lustán fordul lenn az ér

az oldalára, ködcihája

szennyes-szürkén hömpölyög.

 

Hídkorláton könyöklök,

kalapom karimája

tükörbe mártva,

kelő Napunk várja.

Arcom csak árnyék.

Messze tűnök, megjövök,

csak a bűvölet örök,

mi visszahajt ide,

hol vízicsibe

bogarász a sáson,

s a csend alatt, nyomor honol

az összecsúszó halmokon.

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.