Marthi Anna : ReMeTe tanítványa lennél

Nyomtatás

AkAsa

Tudom, belőlem szólsz itt,

ezekben a mágikusan gördülő

szavakban, még, most – kitudja

gyomlálni merre hív a holnap.

Asa

Hosszú verset szeretnék,

végtelen hosszúságút, soha

véget nem érőt, bebarangolni

betűk rengetegét, ágról

ágra, levelenként olvasnálak el,

fűszálanként kibetűzném valód,

virágok porzó illatából merítve

költenélek.

AkAsa

Vadnövények fűszeres

gyógy-ajándéka vagy, tea

melyben eszenciát hiszünk.

Krumpli-köveket hámozok

és festek; gyermek-csigaházat,

vesszőparipát, kenderkóc

sörényű seprűnyelet, kézi a

mívesség, ha hozzáér a szem.

Asa

Ész fonja körbe a lelket.

Melyikünk kérdi, hol a szív,

ha nem kérdezhetsz, kérlek

ne felejtsd „ott vagyok fűben –

fában”

AkAsa

Nem lehetek az

utolsó férfi életedben, pedig

régóta készülsz a remeteségre,

nem lehetek a tanítók közt

utolsó mestered, vajon lehetek-e

egy részlet, ha végül egészre

lelnél?

Asa

Magadra maradsz,

s tudom, az simogatás, ha messze

csillog a nők szeme, ha messze

eget renget a vihar, ha a villám

odaátról átfénylik, nem csak

zsigerbe mar, hogy fél lábat

veszíts.

AkAsa

Járnod kell, nevelni,

remeg a szó itt, sír a kéz,

potyog a gomb, egyik hal,

másik éleszt – mikor utoljára

szemembe néz szemed.