Rekviem

1944, október 12…

 Már a színház mögött ropogtak a szovjet fegyverek. A német és magyar csapatok visszavonulása, zavaros menekülésre emlékeztetett leginkább. Hja, csupán pár milliós volt az a sereg és a tiszt urak úgy döntöttek, ők életben maradnak, bármi áron túlélik!Nagyapám 54 éves volt, fogsággal együtt hat évet lenyomott az első világőrületben is. Mikor hős parancsnokai utasították, hogy szakaszával robbantsák fel a hidat, csak ennyit mondott halkan: “Végünk van “.Tudta, “stratégiailag” beáldozzák őket, “magasabb” célokért. Egyezkedni próbált, amiről szintén tudta, hogy esélytelen, főleg abban helyzetben, de megpróbálta.A híd fölrobbantása lehetetlen, értelmetlen és esztelen, érvelt. Azt is tudta, hogy hátramaradva, ott és akkor, nem lehet fogságba esni, mindössze meghalni. Bátran viselkedett!Furcsa, hogy a magyar tisztnek akkortájt nem a felettese, hanem bármelyik német tiszt dirigált… Parancsmegtagadás, üvöltötték a hajót elhagyó kapitányok.Talán néhány perc telhetett el a visszautasítástól, az ítéletig és annak végrehajtásáig, “parancsmegtagadás” miatt.A górék elhúztak, a legénység jelentős részét, “biztosítékul” hagyva maguk mögött, húsnak a húsdarálóban. A városon, két héten át, éjjel-nappal vastag sorokban, mint sáskajárás özönlött át az a szovjet hadsereg, amit tizenkettejüknek kellett volna megállítani.A híd kézen-közül mégis felrobbant…

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Boér Péter Pál 755 írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé.Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-bookÍrásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.”A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓházWeblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/