Bakkné Szentesi Csilla : Maradtam volna még

…levél odaátról…
Nem akartam én Janától elvenni a címet…- de belőlem is ez jött…:( *

Emlékszel?

Sütött a Nap.

Kit érdekelt akkor az évszak.

A krematórium füstje békésen szállt.

Elköszönt egy lélek,

bókolt bokor, virág.

Feketében ácsorogtatok,

lassan nőtt égig a sírhalom.

A szél pisszenni sem mert,

az idő madárdaltalan hevert.

Hosszú volt az út.

Míg követtél lábad sokszor megrogyott.

 

 

Nekem sem könnyű itt a Mennyben, Nélküled.

 

De jó lenne néha egy kis halálszünet…!

Legutóbbi módosítás: 2011.10.15. @ 21:28 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.