Marthi Anna : A szellemtudomány körvonalai

Mit számít egy nap kopott vásznon?

Éteri tű fokán szaladjon át

fércelni ezüstfonál.

Régen beleakadt néhány gondolat,

amikor a lefelé  – tákolt híd alatt –

rendszeresen mellészaladtál.

A hol sorsfordulód.

Itt hullatnád-e el,

utolsó szél óvta, szárny-fel csata-ló

arkangyal kapcsodat?

Legutóbbi módosítás: 2011.10.25. @ 21:54 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak