Gősi Vali : Csillagéjben

Ha felengednek zord,

kemény fagyok,

emlékekkel tavasszá olvadok,

átadom a végtelen ölének

a jégvirágként nyíló bánatot.

Égi létben a földi szenvedések, 

hazug álmok végleg elvetélnek,

minden fájás messzi oldalog.

 

 

Fájdalmam a metsző, jeges űrben

még várja a nagy, végső enyhülést,

harmatkönnyű napsütésre vágyón,

mint dermedt fagyban didergő világ,

de könnyeimen fényvirág fakad majd,

lelkem egyesül a mindenséggel:

örök-ifjú tavasz – csillagéjben.

 

Legutóbb szerkesztette - Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/