Szentület kávé-kifli helyett
ma – verset reggelizek.
Ha lenne hó, benne arcot mosni
volna jó, ragrím, szonett-koszorú
feküdné meg lelkemet. De nem.
Ma nincs veszély, s a szem se fél.
Apró betevő szavak mosnak fogat,
és csiklandozzák nyelvemet, a volt,
a vajon lehet? Rám bíztad egyik
sorban az összes kérdőjelet.
Aztán elnézek a versbeli táj felett,
és ha hull a hó, tudom, a fehér
álomból költöztek ide apró
piros gombszemek, csak néhány betű
véres, bíbor ajkadról ugrott, és
beleszédült a számba, látod már
tollad hegyén sincs javításra több,
az ízt, hogy még szeretsz egy másik
versben, ismét láthatatlan tintában
lögybölöd.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.29. @ 17:57 :: Marthi Anna