A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Reformációi Emlékbizottsága és a Luther Kiadó gondozásában kiadott 700 oldalas, magyar nyelven az eddigi legteljesebb, tizenkét kötetes Luther-válogatás induló kötete abba a sorba illeszthető, amelyben az MEE 2017-re, a reformáció 500. évfordulójára készül.
Mint Fabiny Tamás evangélikus püspök elmondta, ez a vállalkozás Luther Márton válogatott műveinek új, tudományos igényű magyar kritikai kiadása, összesen tizenkét tematikus kötetben.
A most elsőként megjelent Bibliafordítás, vigasztalás, imádság, bár elsőként látott napvilágot, valójában a sorozat 5. része, mint azt alcíme – Luther válogatott műei 5. – is mutatja. Fabiny Tamás, aki a reformációi emlékbizottság tagja is, megjegyezte, hogy a reformátor műveinek német nyelvű sorozatához, az úgynevezett Weimari kiadáshoz képest, ami több mint száz kötetet tesz ki, még mindig csak válogatásról lehet beszélni.
Utalt arra, hogy Magyarországon Luther művei sorozatszerűen először és mindeddig utoljára a 20. század elején jelentek meg a Luther Társaság kiadásában. A Masznyik Endre (1857-1927) egyháztörténész, pozsonyi teológia tanár által szerkesztett nagy ívű sorozat évtizedeken keresztül alapműnek számított.
A reformáció 400. évfordulójára készült hatkötetes mű jelentőségét megbecsülve azonban az újabb kutatások alapján az akkori válogatás szempontjait meghaladottnak kell tekintenünk, azokat ugyanis meghatározta a magyarországi protestantizmusnak a katolicizmussal folytatott küzdelme – hangsúlyozta Fabiny Tamás.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a rendszerváltás után – elsősorban a Magyarországi Luther Szövetség munkája nyomán – a reformátor számos irata látott ugyan füzet vagy könyv formájában napvilágot, „de átfogó kiadási koncepcióról mindezidáig nem beszélhettünk”.
„Reménység szerint ez nemcsak az egyházi közvélemény, hanem világi érdeklődök számára is komoly segítséget nyújt a reformátor életművének megismeréséhez, továbbá egyházunk megújulásához és a hazai szellemi élet gazdagításához” – fogalmazott az evangélikus püspök.
MTI
Luther Márton:
A kereszténység nem a külső viselkedésben áll, az ember sem a külső állapotát változtatja meg, hanem a belsőt, vagyis más szíve van, más lelke, akarata és értelme, amely ugyanazokat a tetteket viszi véghez, amelyeket egy másik ember ilyen lélek és akarat nélkül tesz. Egy keresztény ugyanis tudja, hogy minden Istenen múlik. Ezért úgy jár, áll, eszik, iszik, ruházkodik, cselekszik és viselkedik, mint bármely más ember a maga állapotában, tehát a kereszténységet nem veszik észre az emberek. […][1]
Egy keresztényt nem lehet igazán a külső élete alapján megítélni. Mert az éppolyan tisztátalan és roskadt, mint a nem-keresztények élete. Ezért kell naponta így imádkoznunk: „Bocsásd meg vétkünket.” Aki azonban egy keresztényt igazán meg akar ítélni, tegye ezt a hit alapján. Hiszen testünk és vérünk szerint bűnösök vagyunk, és éppúgy meg kell halnunk, és éppúgy vagy még jobban kell számítanunk mindenféle szerencsétlenségre, mint azok az emberek, akik nem keresztények. Mert a keresztények jobban érzik a bűnt, mint más emberek.[2]
1 Weihnachtspostille 1522: Luther Deutsch, Erg.Bd. Lutherlexikon, S. 57f, vgl. WA 10I1,137,18-138,5
2 Hauspostille 1544, Von der Frucht der Auferstehung Christi: Luther Deutsch, Erg.Bd. Lutherlexikon, S.58, vgl. WA 52,251, 18-24
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:38 :: H.Pulai Éva
